Hetedik fejezet

Tenel Ka becsúsztatta kezét a másodpilóta ülésének biztonsági pántja alá, és megérintette álruhájának szokatlan, durva szövésű anyagát. Arra gondolt, bárcsak viselhetné a hüllőbőrből készült, kényelmes tunikáját, amely rugalmas volt, ugyanakkor elég erős ahhoz, hogy védje a testét, és ami a legfontosabb: nem irritálta a bőrét.

Az utazás folyamán a lány szótlan maradt. Barátainak elrablása annyira megrázta, hogy képtelen volt bármit is mondani. Az űrhajó pilótaülésében Skywalker mester foglalt helyet, a galaxis leghíresebb jedi lovagja, és némán vezette az Esélytelent. A viharvert, öreg bárkát Lando bocsátotta rendelkezésükre, aki valaha kártyán nyerte, és esküdözött, hogy már nincs rá szüksége.

Tenel Ka nagyanyja fontos szempontnak tartotta a trónörökös neveltetése során, hogy a lány megfelelő módon tudjon viselkedni bármilyen rangú, korú és fajhoz tartozó egyedek által alkotott társaságban. Tenel Ka nem volt szégyenlős, mégis kényelmetlenül érezte magát a szűk pilótafülkében, kettesben a jedimesterrel, aki mindig nagy hatást gyakorolt rá. Megpróbálta másra terelni a gondolatait; de az agya nem engedelmeskedett. Kényelmetlenül fészkelődött a karosszékben, miközben elfojtott egy ásítást.

Luke a lányra pillantott, majd elmosolyodott.

– Fáradt vagy?

– Nem sokat aludtam – válaszolta Tenel Ka.

Zavarba jött, hogy Luke észrevette kimerültségét. – Rosszat álmodtam.

Luke összevonta a szemöldökét, mintha vissza akarna emlékezni valamire, azután megrázta a fejét.

– Én sem aludtam jól, de nem szabad hibáznunk! Ismételjük át még egyszer a történetünket! Beszélj magadról!

– Kereskedők vagyunk a Randonról. Lehetőleg nem használjuk a nevünket. De ha mégis elkerülhetetlen, akkor te Iltar vagy, én pedig az unokahúgod, Beknit, akit gyámleányodként nevelsz. Műkincsekkel kereskedünk: Tevékenységünket igyekszünk törvényes keretek közt folytatni. Titkos archeológiai ásatásokat végzünk… – Egy pillanatra megállt, és a bolygó nevén gondolkodott.

– Ossus – segítette ki Luke.

– Az Ossuson – bólintott Tenel Ka, majd folytatta a történetet. – Tehát az Ossuson felfedeztünk egy kincseskamrát, amelyet a Régi Köztársaság pecsétjével zártak le. A kincseskamrát mélyen a sziklába vájták, és a bejáratot olyan vastag páncéllemez alkotja, amelyen sem lézerrel, sem energiasugárral nem lehet áthatolni.

– De nem mertük szétrobbantani a lemezt körülvevő sziklát, nehogy a kincs megsemmisüljön. Azért jöttünk a Borgo Prime-re, hogy ipari minőségű corusca drágakövet vásároljunk, amely át tudja vágni a fémlemezt. Hajlandók vagyunk jó árat fizetni a drágakövekért.

Tenel Ka érdeklődéssel nézte a képernyőn megjelenő Borgo Prime-ot. Az aszteroidán valaha ércet bányásztak; és a bánya helyén maradt hatalmas nyílásban és a járatokban később kereskedelmi központot létesítettek. A belső járatokat és a bányászok szállását átalakították. Jelenleg raktárhelyiségek, szállodák, üzletek, irodák foglalták el a helyüket. Az aszteroida forgalmas űrkikötővé és kereskedelmi központtá vált.

Luke leszállási engedélyt kért az irányító központtól, amelyet minden nehézség nélkül azonnal megkapott.

– A kilencvennégyes dokk a rendelkezésünkre áll – mondta Luke. – Felkészültél, Beknit?

Tenel Ka gyakorlatiasan bólintott.

– Természetesen, Iltar.

Luke gondterhelten nézte a lányt.

– Elég gennyes hely ez a Borgo Prime. Hallottad, mit mondott róla Lando. Tolvajok, csempészek, gyilkosok gyülekezőhelye, akik hamarabb ölnek meg, mint hogy üdvözölnének.

Tenel Ka összevonta a szemöldökét.

– Tehát olyan, mint a nagyanyám udvartartása a Hapesen.

A két randoni kereskedő, Iltar és az unokahúga, Beknit, elhagyták a dokkot, majd keskeny folyosókon haladtak Borgo Prime főtere felé, amely mélyen az aszteroida belsejében helyezkedett el.

A kitalált történet többszöri elismétlése ellenére Tenel Ka nehezen tudta beleképzelni magát a kereskedő szerepkörébe, aki gyakran megfordul ilyen helyeken. Ámulattal nézte az aszteroida szikláiba vájt lakásokat és egyéb helyiségeket, a mesterséges fény által megvilágított különös környezetet.

A hely sokban hasonlított a Dathomir primitív városaira, sőt a Hapes zsúfolt metropolisaira, amelyek csupán nagyobbak voltak, mint az aszteroida parányi, elszigetelt világa. A forgalmas űrkikötők a galaxis minden bolygóján egyformák.

Dokkok, összekötő folyosók, rakodóterek jellemzik, ahol számtalan fajhoz tartozó lény igyekszik a dolgára. Borgo Prime legfeljebb abban különbözött a hagyományos űrkikötőktől, hogy a magasba pillantva itt nem csillagok fényes pontjait látta az ember, hanem a mennyezetet megvilágító lámpákat.

Luke szótlanul állt Tenel Ka mellett. Hagyta, hogy a lány összeszedje a gondolatait.

– Még sohasem jártál ehhez hasonló helyen, ugye? – kérdezte.

A lány megrázta a fejét, majd továbbindulva kereste a megfelelő szavakat, amelyek leginkább kifejezhetnék érzelmeit.

– Olyan ostobán érzem magam… Nem találom a helyem.

Ismét megállt, hogy elolvassa a járda burkolatának világító hirdetéseit.

BORGO LESZÁLLÓHELY

A dokkok kibérelhetők néhány órára, vagy akár egész hónapra.

A következő is egyszerű szövegű volt.

INFORMÁCIÓ

Bizalmas jellegű tájékoztatás minden téren.

Tenel Ka megrázta a fejét.

– Nem értem ezt a helyet. Visszataszítónak, ugyanakkor csábítónak találom…

– Most már végig kell csinálnunk – mondta Luke. – De majd én intézem az ügyeket.

Ez kissé megnyugtatta Tenel Kát. Idegesen beletúrt hosszú, szőke hajába, amelyet a randoni divatnak megfelelően kibontva hagyott. A dús fürtök zuhatagként omlottak a vállára, majd szétterültek a hátán. Igyekezett magabiztosnak látszani, de kételyek gyötörték.

– Azt teszem, amit kell, hogy megmentsem a barátaimat – jelentette ki ékesszólóan. – Hol van az a kocsma, amelyről Lando beszélt?

Luke a járda újabb fényreklámjára mutatott.

– Azt hiszem, megtaláltuk – mondta elégedetten.

SHANKO KAPTÁRA

KITŰNŐ ITALOK ÉS SZÓRAKOZÁS

VALAMENNYI FAJ SZÁMÁRA

A szöveg alatt egy rovarszerű lény képét lehetett látni, aki számtalan poharat tartott kitines végtagjaiban. A "kaptár" bejárata felé villogó csíkok jelezték az útirányt.

A félelem jeges kézzel markolt Tenel Ka szívébe, de a lány tudta, mennyire fontos, hogy megfelelően játsszák el a szerepüket. Megigazította a ruháját, azután Luke-re nézett.

– Bizonyára nagyon megszomjaztál, Iltar a hosszú út során.

– Igen, köszönöm, Beknit – felelte mosolyogva Luke. – Egy ital jólesne. – Azután közelebb hajolt a lányhoz, és a fülébe súgta: – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod tenni?

– Készen állok bármire – bólintott Tenel Ka.

– Nem hittem, hogy egy kis méretű aszteroidán ilyen monumentális épületek lehetnek – mondta Tenel Ka, hátrahajtva a fejét, hogy jobban láthassa Shanko kúp alakú kaptárának körkörösen futó fodrozódásait. A csúcsi rész legalább kétszázötven méternyire magasodott a talajszint fölé.

Tenel Ka ösztönös félelemmel nézte a kaptárt, ugyanakkor azt is észrevette, hogy Skywalker mestert is bámulatba ejtette az egészen különös látvány.

– Ugye tudod, mi vár ránk odabenn? – kérdezte Luke.

– Tolvajok – felelte Tenel Ka.

– És gyilkosok.

– A galaxis söpredéke – idézte a lány Lando szavait.

– Akárcsak a Hapes királyi udvarában – mosolyodott el Luke.

Mint a Hapes trónjának örököse, Tenel Ka tudta, hogyan kell szembeszállni a jól képzett bérgyilkosokkal.

– Köszönöm – mondta Tenel Ka, majd belekarolt a férfiba. – Készen állok.

Luke egy mágneslemezt csúsztatott a bejárat melletti nyílásba. Az ajtó félresiklott.

Amint beléptek a vendéglőbe, Tenel Ka megpillantotta Shankót, a tulajdonost. Az óriás rovar legalább három méter magasra tornyosult a bárpult fölé.

A helyiséget ismeretlen szagok elegye töltötte meg, amelyek legtöbbjét inkább lehetett elviselhetőnek, mint kellemesnek nevezni. A hangulatvilágítást gyertyák, fáklyák és mécsesek szolgáltatták. A belőlük áradó füst adta a szagok alaptónusát.

Luke fejével a bárpult felé biccentett. Ha hangosan szólt volna Tenel Kához, a lány akkor sem hallotta volna a szavait a lármától. Legalább fél tucat, különböző fajhoz tartozó zenekarjátszott, idegen hangszereken, szokatlan dallamot. Az emelkedett hangulatban lévő vendégek, beszélgetésük során, megpróbálták túlkiabálni a zenét és a dobhártyát szaggató zsivajt.

Szerencsére Luke és Tenel Ka még odakinn megbeszélték, hogy hol fogják kezdeni a kérdezősködést. Annak tudatában, hogy a Randon matriarchális társadalmában a nők nagy tiszteletnek örvendenek, először Tenel Ka lépett a bárpulthoz.

– Üdv, utazzzók! – mondta Shanko behajlítva három pár ízelt lábát, és olyan mélyen meghajolt, hogy csápjai majdnem elérték a bárpultot.

– A vendégszeretete ugyanolyan kellemes, mint a frissítő – bókolt Tenel Ka.

– Úgy látom, iskolázzzott. Talán tudós vagy diplomata? – kérdezte Shanko, miközben három méter magasra emelte kitines fejét.

– Ő a gyámleányom – közölte Luke.

– Megtissszteltetés ssszámomra, hogy kissszolgálhatom.

– Akkor egy randoni sárga dögvészt kérek – rendelt Tenel Ka, majd pillanatnyi habozás után meggondolta magát. – Inkább legyen dupla, és jó hideg!

– Én pedig egy magányos terminátort – mondta Luke.

Shanko csodálkozva nézett a jedimesterre hatalmas összetett szemeivel.

– Nem túl gyakran rendelik. Erős ital, ugye? – kérdezte, majd rezgő torokhangot hallatott, amelyet Tenel Ka nevetésnek vélt. – Gyakran fogyasssztja?

– Nem, csak igen ritka alkalmakkor.

– Látom, ssszereti a kockázzzatot – jegyezte meg Shanko, miközben néhány végtagjával hozzálátott az italok elkészítéséhez. Az ízelt lábak sokasága bámulatos ügyességgel töltötte ki az alkotókat, törte a jeget, mixelte a keveréket, és öntötte poharakba a végterméket.

– Kockázat nélkül nincs haszon – felelte Luke, elvéve Shankótól az italát.

Tenel Ka közelebb hajolt a csaposhoz.

– Információra lenne szükségünk – suttogta, miközben elővett a zsebéből egy corusca drágakövet, és a tulaj elé tartotta.

Shanko bólintott, jelezve, hogy érti, mire gondolnak.

– Itt vannak a ssszektor legjobb informátorai. Ez nem csupán kaptár. – Fejével a bár jobb oldali része felé intett. – Ha nálam nem találják meg, amit keresnek, akkor az nincs is a Borgo Prime-on.

Megköszönték Shanko segítségét, majd abba az irányba indultak, amelyet a csapos megadott.

A tömeg olyan sűrű volt, hogy Tenel Ka azt sem tudta, merre mennek.

Luke behunyta a szemét, és koncentrált.

– Egy hutt informátor?! – tűnődött hangosan.

– Ők a legjobbak ebben.

Tenel Ka érezte, amint Luke az erő segítségével megpróbálja letapogatni a közelükben lévő lények tudatát. A lány szintén kutatni kezdett az idegen gondolatok kavalkádjában, de nem bukkant semmi érdekesre. Szürke szeme végigfutott a fal mentén csigavonalban felfelé haladó lépcsősoron, ahonnan kisebb helyiségek bejáratai nyíltak.

Luke kinyitotta a szemét.

– Oké, megtaláltam.

Megragadta Tenel Ka karját, és átvonszolta a lányt a tömegen. Elmentek egy tompán megvilágított szoba mellett, ahol fényérzékeny lények hallgatták a melankolikus zenét.

A hutt informátor egy parányi helyiségben tartózkodott. Alacsony asztal mögött ülve várta az érdeklődőket. A hutt könyökénél egy apró termetű, szürke bundájú ranat állt, és a pofaszakállát vakargatta. Az informátor meglehetősen vékony volt, legalábbis hutt mértékkel mérve, és a szülőbolygóján nem rendelkezhetett nagy tekintéllyel. Talán ezért is élt a Borgo Prime-on.

– Információért jöttünk, amit tisztességesen megfizetünk – mondta Luke, azonnal a lényegre térve.

A hutt maga elé húzott egy adatrögzítőt, és lenyomott néhány billentyűt.

– A nevük? – kérdezte.

– Mi az ön neve? – szólt közbe Tenel Ka.

A hutt szeme összeszűkült. Tenel Kának az volt az érzése, hogy a bróker véleménye megváltozott velük kapcsolatban.

– Természetesen… ezek a dolgok lényegtelenek.

Luke vállat vont.

– És minden információnak meghatározott ára van.

– Természetesen – ismételte meg a hutt. – Kérem, foglaljanak helyet, és mondják el, miben segíthetek!

Luke leült az egyik székre, majd intett Tenel Kának, hogy foglaljon helyet. Azután a jedimester ivott egy kortyot az italából, de amikor a lány is a szájához emelte a poharát, Luke figyelmeztető pillantást küldött felé. Amint a hutt néhány szót váltott ranat segédjével, Luke megragadta az alkalmat, hogy odasúgja a lánynak:

– Ha azt megiszod, úgy fogod érezni magad, mintha fejbe rúgtak volna.

– Értem – bólintott sokatmondóan Tenel Ka.

A hutt valószínűleg megbízta valamivel a segédjét, mert a ranat hamarosan elhagyta a helyiséget. Tenel Ka és Luke pedig előadták a kitalált történetet, ügyelve arra, hogy csak minimális információt közöljenek a brókerrel.

Közben a bár többi részében egyre magasabbra hágott a hangulat. A lármát néha túlharsogta egy-egy hangos szóváltás, dulakodás vagy lövések zaja. A szűk helyiség előtt néha elviharzott pár robusztus droid, amelyek feltehetően a kidobóemberek szerepét töltötték be.

Az egyik sarokban csempészek játszottak célbadobóst parányi rakétákkal. De az egyik rakéta véletlenül a közelben üldögélő fehér bundájú talz ölében landolt. A lény bömbölve ugrott fel fájdalmában és meglepetésében, majd pörölyszerű öklével leütötte asztaltársát, a szendergéséből felriadt ithoriait.

Tőlük nem messze hatalmas termetű lények próbálták megenni a náluk jóval kisebb vendégeket. Eközben a zenekar önfeledten muzsikált, Shanko pedig, számtalan ízelt lábával, fáradhatatlanul töltötte az italokat.

Miközben a huttal tárgyaltak, Luke időnként ivott néhány kortyot a poharából, Tenel Ka pedig imitálta ezt a tevékenységet. Amikor a ranat visszatért, majd jelentést tett a huttnak, a lány megragadta az alkalmat, és az itala felét a mellette lévő növényre öntötte.

Néhány perc múlva a levelek kókadozni kezdtek, és Tenel Ka akkor vette észre, hogy a növény nem dekoráció volt, hanem a kocsma egyik vendége! A lány azonnal bocsánatot kért, majd ismét a hutt felé fordult. A ranat éppen kiment a szobából főnöke adatrögzítőjével.

Azután a ranat néhány perc múlva visszatért egy tagbaszakadt, szakállas férfi kíséretében.

– Ez a ranat azt mondta, hogy nem fontosak a nevek, és ez kedvemre való – jegyezte meg a szakállas férfi, miközben helyet foglalt az asztalnál.

– Ranat úgy tájékoztatott, hogy önök ipari minőségű corusca drágakövet keresnek. Nos, ez elég ritka holmi, kevesen foglalkoznak vele. Tehát előbb-utóbb eljutottak volna hozzám.

– Ön kereskedik ezzel? – kérdezte Luke.

A szakállas férfi felhorkant.

– Mondjuk inkább úgy, hogy én vagyok a közvetítő.

Luke röviden megismételte a kitalált történetet az Ossuson talált kincseskamráról.

A tárgyalás közben Luke megpróbálta kipuhatolni, hogy kinek adtak el korábban ipari minőségű corusca köveket. De a férfi elzárkózott a válasz elől.

– Nem adunk ki neveket – mondta komoly arccal. – Ez a szabály.

Tenel Ka elővett a zsebéből egy újabb drágakövet, majd letette az asztalra a másik mellé.

– Bizonyára megérti az óvatosságunkat – mondta Luke. – Tudnunk kell, hogy képes-e másvalaki is hozzájutni a kincsünkhöz.

A közvetítő felemelte az asztalról a drágakövet, majd bizalmatlanul nézett üzletfeleire.

– Nem sokat tudok mondani. Az utolsó szállítmányt egyetlen személy vásárolta meg.

– Milyen volt az űrhajója? – kérdezte Luke. – Melyik bolygóról jött?

A szakállas férfi lehajtotta a fejét, és a gondolataiba mélyedt.

– Tényleg nem tudok sokat. Sohasem láttam a hajót, amivel az asszony jött. Csupán arra emlékszem, hogy különös névvel illették… az éjszaka úrnője… a sötétség lánya… vagy valami hasonló.

Egy pillanatra elállt Tenel Ka lélegzete, és érezte, hogy Luke is megdermed.

– Azt állítja, hogy egy éjnővér? – kérdezte reszkető hangon a lány.

– Igen, ez az! Egy éjnővér – válaszolta a közvetítő. – Elég különös név.

Luke és Tenel Ka pillantása találkozott.

– Köszönjük a segítségüket, uraim – mondta Luke. – Attól tartok, ez az éjnővér már elrabolta néhány értékünket.